Temperöntvény

Ezért összetétele hasonló a fehér öntöttvaséhoz, kissé magasabb szén- és szilíciumtartalommal. A temperöntvény grafitcsomókat tartalmaz, amelyek nem igazán gömb alakúak, mint a gömbgrafitos öntöttvasban, mivel hőkezeléssel, nem pedig az olvadékból való hűtés során képződnek. A temperöntvényt úgy állítják elő, hogy először fehér vasat öntenek, így elkerülik a grafitpelyheket, és az összes fel nem oldódott szén vas-karbid formájában van. A temperöntvény fehéröntvényként indul, amelyet egy-két napig körülbelül 950 °C-on (1740 °F) hőkezelnek, majd egy-két nap alatt lehűtik. Ennek eredményeként a vas-karbidban lévő szén grafitcsomókká alakul, amelyeket ferrit- vagy perlitmátrix vesz körül, a hűtési sebességtől függően. A lassú folyamat lehetővé teszi, hogy a felületi feszültség grafitcsomókat hozzon létre pelyhek helyett. A temperöntvény, a gömbgrafitos öntöttvashoz hasonlóan, jelentős képlékenységgel és szívóssággal rendelkezik, mivel a gömbgrafitos grafitot és az alacsony széntartalmú fémmátrixot ötvözi. A gömbgrafitos öntöttvashoz hasonlóan a temperöntvény is nagyfokú korrózióállóságot és kiváló megmunkálhatóságot mutat. A temperöntvény jó csillapítóképessége és kifáradási szilárdsága a nagy igénybevételnek kitett alkatrészek hosszú élettartamához is hasznos. A ferrites temperöntvénynek két típusa van: a feketeszívű és a fehérszívű.

Gyakran használják kis öntvényekhez, amelyek jó szakítószilárdságot és törés nélküli hajlékonyságot (duktilitást) igényelnek. A temperöntvények alkalmazási területei közé tartozik számos alapvető autóipari alkatrész, például differenciálmű-tartók, differenciálmű-házak, csapágyfedelek és kormánymű-házak. Egyéb felhasználási területek: kéziszerszámok, konzolok, gépalkatrészek, elektromos szerelvények, csőszerelvények, mezőgazdasági berendezések és bányászati ​​hardverek.